Egy kis autó meséje

Végre ismét van egy kis időm beszámolót írni kisautóm hogylétéről, mellyel megint csak nagyon sokadt haladtunk az utóbbi időben.

Előző postomban említést tettem az oldalfalak felkerüléséről, szerencsére lehetőségem volt eljutni a tett helyszínére, és készítettem pár fényképet az új szerzeményekről. A képek nem a műhelyben, hanem a szabad ég alatt készültek, mivel kisautóm éppen friss levegőre vágyott. :) Na jó nem, lényegében arra az időszakra kicsit fel lettek függesztve a munkálatok, mivel Ferkónak akadtak más dolgai is, amit persze meg lehet érteni. Így Gyuszinak köszönhetően szépen le lettek ragasztva az ablakok, bízva abban, hogy a csapadék majd nem folyik be, és rohasztja el az egészet, hiszen akkor ugye sok hű semmiért... :) A látvány nagyon szuper volt, hiszen az orr részen kívül szinte késznek láttam Pityut, és elkezdtem látni a végét a dolognak. Már el is kezdtem neki mondogatni, hogy nemsoká megyünk haza. :) Ferkó terve az volt, hogy karácsonyra befejezi, de egyéb okok miatt ez kicsikét eltolódott, persze ez sem probléma, hiszen pénzgyűjtés van ezerrel!

Mivel karácsony előtt pár nappal a szülinapom is lezajlott, így ismét szert tettem szupcsi ajándékokra, melyeket Gyuszitól, és KG-éktól kaptam, mégpedig flokkolt műanyag belső részek, első futóműhöz egy-két dolog, illetve tömítőkészlet formájában. Az ajándékoknak tökre örültem, hiszen még nagyon sok minden kell a kisautómhoz, és ezekkel a dolgokkal is egy-egy lépést haladok előre, úgyhogy utólag is köszi szépen! Ezen kívül Somáéktól kaptam egy üveg mézes málnát, melynek Szilveszterkor jutott nagy szerep... ... ... :) A karácsony is nagy segítség volt Pityu építésében, hiszen anyumtól is, és tesómtól is pénzt kaptam, melyet befektettem a lakatos munkába, így már csak 10 év mire kifizetem... :) 

Nagyjából másfél hete a munkahelyen voltam, és kaja szünetben kaptam egy hívást Gyuszitól, hogy Ferkó felrakta a homlokfalat, és a sárvédőket, így igazából már csak pár dolog, és kész a kocsi. Örömömben ugráltam a folyosón, persze nem nézett senki hülyének... :) Másnap el is mentünk megnézni, és csodálatos látvány fogadott, hiszen kívülről teljesen kész volt a kis drága. A legelején amikor belevágtunk, azt hittem, ha kész lesz, össze-vissza színű lesz, jujj, szegény, hogy fog kinézni. Ennek ellenére alig vannak eltérések, és nem is nagyon látszik, hogy mennyi elem lett kicserélve rajta. Pityu ott várt engem teljes pompában, persze a vigyor le sem olvadt a számról, lelkesen a kisautót simogatva, végre tényleg szívből mondhattam neki: nemsoká hazamegyünk! :) Még bejelölgettük filctollal a horpadt részeket, melyeket ki kell igazítani, illetve a jobb oldali belső dobnál kellett még akkor foltozni, és kész is.

Vasárnap még elvittem Ferkónak a hiányzó lemezt, és január 12-én Gyuszi örömhírrel fogadott, miszerint közölte, KÉSZ A KISAUTÓM!!! :) Hihetetlenül jó érzés, hogy egy lépéssel előrébb járunk. Igaz, még nagyon sok dolog van hátra, köztük ugye a fényező is, akinél valószínűleg megkapja Pityu végleges színét: a gyöngyházfehéret. Egyelőre ezt a színt tartom legkézenfekvőbbnek, mivel a gyári színe fehér, de mégis kicsit modernizálok rajta. Macis felnivel szerintem ez a szín elég jó lesz! :) Ettől függetlenül ha valami közbe jönne, van még egy-két jó szín a tarsolyomban, de ez még a jövő zenéje...

Remélem mindent leírtam, amit szerettem volna, Pityut jövő héten hozzuk majd el a lakatostól, de sajnos anyagi okok miatt nem tudjuk egyből a fényezőhöz vinni, :( így előre is köszi Gyuszinak a garázsban tárolás lehetőségét! (Szerencsére a garázs tőlem nagyjából 5 percre van, így bármikor leszaladhatok megtekinteni a kis jószágot! :) )

Valószínű a pénzgyűjtés miatt most megint egy ideig nem fogok tudni írni, mivel stagnálni fog kisautóm állapota, de amint történik vele valami fontos, egyből le fogom jegyezni! Addig is köszi mindenkinek, akit érdekelt, mi is zajlik velünk mostanság! :)

UI: Két polskis kollégánknak, Chrisnek és Norbinak pedig nagyon sok sikert a Budapest-Bamako táv megtételéhez!!! Büszkék vagyunk rátok srácok, csak így tovább!!! :)

Nos, sajnos azóta, hogy elvittük Pityut a lakatoshoz, szintén nem volt túl sok időm írkálni, mivel idő közben lediplomáztam és felköltöztem Budapestre, otthagyva ezzel a barátaimat, és a világ legszebb és legjobb városát: Egert. :(

Mivel pesti életem kezdetét vette, ezért szükségem volt sürgősen egy állásra is, így természetesen nem sikerült egyből a szakmámban elhelyezkedni, így kerültem a duna plázai KFC-hez, ahol már két hónapja csomagolom a csirkés termékekből álló szendvicseket. :) A társaság jó, a munka fárasztó és a hétköznapok egyformák...

Most viszont végre szabadnapom van, és van időm egy kis beszámolót írni arról, mi is történt kisautómmal az elmúlt két hónapban:

Nagyjából 1-2 nappal azután, hogy elvittük Pityut Ferkóhoz, a lakatoshoz, és míg én tanultam az államvizsgámra, Gyuszi elkezdte szétszedni, kiszedni belőle mindazt, amire egy ideig nem lesz szükség. Ezt sikerült olymértékben megcsinálnia, hogy már csak a motor, a váltó, illetve egy-két apróság maradt a kocsiban. Nem sokkal később én is eljutottam a tett helyszínére, rácsodálkozva üres, szinte csupasz kisautómra, majd közös erővel kiszedtük a motort.

Október 1-jén ugyebár megrendezésre került az őszi kispolski találkozó, ami előtt Gyuszival és a kíváncsiságtól megőrülő Pety@-val :) ismét meglátogattuk a plasztikai műtét előtt álló betegemet. Ekkor azonban már igencsak műtét közben láthattuk, hiszen már bekerült a műhelybe - vagy ahogy tetszik, felkerült a műtőasztalra - és az orrplasztika már javában zajlott, hiszen kisautómnak az eleje már a múlt zenéje volt, és valahol a kukában landolt. Ezen kívül odalt is szét volt már vágva, várva az új oldalfalakat. A látványtól természetesen érzékeny lelkem miatt könnybe lábadt a szemem, hiszen kicsi életem szétvágott látványa fogadott, de vigasztaltak, hogy majd milyen jó lesz utána, így próbáltam uralkodni érzéseimen. Ezután gyorsan kipakoltuk belőle a még megmaradt cuccokat, szélvédőket, díszléceket, szőnyeget, üléseket, és még egy jó pár apróságot, melyeket szerencsére az albérletem álmennyezete miatt igen jól el tudtam rejteni a lakásban. :) Természetesen külön köszönet Gyusziéknak a Ferenc körúti tárolási lehetőségért is, és Pety@-nak is a pakolásért.

Nos, ez volt az utolsó alkalom, hogy személyesen láthattam kisautómat, hiszen általában hétköznap én melózok, hétvégén pedig a lakatos nem, így nem tudok menni látogatóba... :(:(:( Ennek ellenére - és örök hálám érte - Gyuszi rendszeresen ki jár Ferkóhoz, és jó cserkész módjára "ahol tud segít" kisautóm helyreállításában. Így én csak fényképek alapján tudok tájékozódni Pityu állapotát illetően. Így tudtam meg azt is, hogy előbb a baloldali oldalfal került fel rá, majd a napokban már a jobboldalit is magáénak tudhatja Istvánom. A képek alapján Ferkó nagyon szép munkát végez, és a legfurcsább az, hogy az új oldalfalak miatt nincsenek lyukak a küszöbön. :) Rendes tényleg furcsa látvány volt! :) Ezen kívül természetesen több munkálat is zajlott kisautómon, a padlólemez is be lett foltozva, illetve Gyuszi is vágdosott valamit, melynek darabját meg is tarottam, de ezt szerintem majd az ő blogjában lehet részletesebben olvasni. :) (polski.blog.hu).

Amit még úgy gondolok, hogy nagy változás lesz a jövőre nézve, az az, hogy felismerve azt, sajnos Pityunak nem áll jól a mostani felnije, ezért hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, szert teszek egy macis felnire, legalább viszonylag egyedi lesz, és illik is a kocsimhoz. :) A sors döntése pedig pont az volt, hogy feltettek egy hirdetést a fiat126.hu oldalára, miszerint macis felni eladó. Természetesen anyagilag pont nem álltam készen annak megvételére, de szerencsémre akkor tájt ünnepeltük Gyuszival két éves évfordulónkat, és mivel tudta mit is szeretnék, hát meg kaptam!!! :) Igaz, nem a legszebb állapotúak, és az egyik macinak hiányzik a pocija, de tavasszal nekilátunk a felnik felújításának is, (KG-nak előre is köszi az üvegszálas pociért! :):) ) és szerintem tök szépek lesznek, Nankang gumikkal pedig főleg! :)

Röviden, vagy nem röviden, de ennyi, amit most így hirtelen le tudtam írni. Egyelőre viszont csak azokat a képeket tudom feltenni, melyeket én készítettem, hiszen a többi Gyuszi gépén van, így azokat csak később mellékelem. Az első jó pár kép azt mutatja, miért is döntöttünk úgy, hogy ideje most már szakember segítségét kérni...

Lényeg a lényeg, már nagyon várom, hogy Pityu készen legyen, hiszen eszméletlenül hiányzik! Remélem mihamarabb látom majd!

Nos, mivel igencsak régen jutott időm a blogolásra, és mivel most elég nagy változások lesznek kisautómmal kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom röviden összefoglalni, mi is történt velünk az elmúlt jó pár hónapban.

Kezdeném talán ott, ami viszonylag látványos újítás volt, hogy még annó Karácsonyra kaptam Gyuszitól és Anyukájától egy Clarion fejegységet. Ezen hangcucc különlegessége, hogy se nem Cd-s, se nem kazettás, hanem bluetooth-al, illetve SD-kártyával működik. Ami még vicces ezzel kapcsolatban, hogy még régebben említettem Gyuszinak, hogy miért nem gyártanak fehér fejegységet, mondjuk narancs ledekkel, tök jó Pityu-színű lenne. Na, később kiderült, hogy mikor én ezt mondtam, addigra már meg volt rendelve ez az új szerzemény, ami persze fehér, és képes narancssárgán is világítani!!! :) Egyszerűen gyönyörű!!! Ezek után úgy döntöttem, hogy ha már van szép új fejegység, akkor kellene hozzá valami normálisabb hangszóró is, nem pedig a régi antikrádió-minőségű hangszórókkal kellene vagizni. :) Így lényegében Apukámtól szintén Karácsonyra kaptam egy általam választott, természetesen narancssárga Hertz márkájú hangszóró-párt. Pár nappal később kisebb-nagyobb szenvedés után ezek be is lettek szerelve, és ahhoz képest szerintem nagyon jól szólnak.

Ezek után most gondolkoznom kell, hogy mi is történt még azóta, hiszen azért elég régen volt...

Azt tudom, hogy kisautómmal részt vettünk a Fóti Motorbarátok Körének Hungaroringes találkozóján, ahol lényegében úgy zajlott az egész, mintha ki lennének állítva a kisautók, úgyhogy megvolt az első kiállítás is. :) Ami ezzel kapcsolatban még hatalmas élmény volt, hogy mehettünk két tiszteletkört a Póckikkal is a pályán. Megpróbáltunk a végére maradni, hogy picit lehessen nyomni neki, amivel szerintem annyira nem is volt gond, elég jól lehetett menni a pályán. Sajnos a kanyarokban nem tudtam kiélni magamat, mivel a kocsi első futóműve még nem esett át a felújításon, és mondhatni elég ramaty állapotban van, így vigyázni kellett rá. Ettől függetlenül hihetetlenül nagy élmény volt, és nagyon bántam volna, ha kihagyom, és mondjuk Gyuszi utasaként veszek részt a rendezvényen. Ami még vicces, hogy természetesen indulás előtt lemostuk Pityut, ami nála azt jelenti, hogy 100%-osan kreál magának olyankor valamilyen problémát. Ez most sem lett másként, egész úton szaggatott, rángatott, és elég sokan nem igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel.Ekkor Róbert Gida addig-addig erőltette, hogy állítsák át a gyújtást 13 fokra, hogy végül ez az opció lett a megfelelő, és a kisautó hibátlanul működött. :)

Idő közben egyik hazaút alkalmával játszott olyat, hogy felvillant az olajlámpa itt-ott, de ez a probléma egyszercsak magától elmúlt... (Vagy mégsem...)

A következő nagyobb esemény a nyári tali volt, ami szintén az első volt Pöttyöcske életében. :) Szerintem nagyon jól érezte magát, hiszen sosem volt még ennyi Polski között. :) A szépségversenyen Gyuszi volt olyan aranyos, mivel nem tudta eldönteni, hogy harmadiknak kire szavazzon, ezért beírta az én rajtszámomat, a 90-est, (köszi The. Boss utólag is a számot!!! :) ) úgyhogy lett nekünk is egy szavazatunk. Ezen kívül bizton állíthatom, hogy én voltam az egyetlen lány, (vastamara csak az egyik ágban indult) aki az összes ügyességi versenyen részt vett, igaz, nem sok eredménnyel, de akkor is nagy élmény volt, legközelebb is így teszek majd! Vasárnap sajnos elmaradt a rossz idő miatt a gyorsulás és a szlalom, pedig szívesen megnéztem volna, hogyan tudunk teljesíteni együtt a kisautómmal. :(

Ami nagy hibát elkövettünk a talin, hogy Pityu szinte végig Réka polskijával szemben állt, ami azért nem jó, mert egymásnak kreálják a problémákat! :) De komolyan! :) Ezért valószínűleg a legújabb probléma is ebből fakadhat, mivel legutóbb mikor Kecskemétről Pestre tartottam, kétszer kellett olajat töltenem...(Természetesen Shell Helix.... :) ) Gyuszi azt hitte, csak az olajteknő tömítéssel van gáz, de mikor befeküdt a kocsi alá, kiderült, el van repedve a motorblokk!!! :(:(:( Ekkor aztán úgy döntöttünk, - mivel már amúgy is szó volt róla hogyha nem visszük a kisautót lakatoshoz, akkor lehet el kell bontani - hogy összekötjük a "kellemeset" a "hasznossal" és majd a lakatosnál szedjük ki a motort, legalább két irányból halad a kisautóm.

Az új fejlemény tehát: Pityu ma, azaz 2010. aug. 25-én megkezdi új élete felé vezető útját, ami azt jelenti, hogy minimum fél évig, - de persze lehet ennél sokkal több is - nem igazán fogjuk együtt szelni az országutakat, mivel a lakatosnál tanyázott le... :(:(:( Már most hiányzik a kis hisztis srác, de sajnos nem nagyon volt más választás, mert bontóba nem megy, az is tuti!!! Ami hátrány, hogy sajnos így elveszti gyári mivoltát, mivel egy-két karosszériaelemet már csak utángyártottan lehetett beszerezni. Végül is annyira nem gond, lényeg, hogy szép, és ép legyen, és most már maradjon is az élete végéig!!! :)

Az elkövetkező jó pár hónapra pedig előre is szeretnék köszönetet mondani Obrotka Gyulának, és Ferkónak, és mindazoknak, akik segítenek abban, hogy Pityu új életet kezdhessen!!!

(Részletek később, ugyan itt. És bocsi az össze-visszaságért, de nem volt túl sok időm blogolni sem...)

Eljött az idő, amikor már annyi minden történt Pityuval, hogy én is nekiláttam, és elkezdtem blogot írni róla. :) Így megpróbálom összeszedni utolsó emlékeimet, és összefoglalni, mit is csináltunk vele az utóbbi időben.

Először is hozzátenném, hogy valahányszor elindultunk, hogy összerakjuk végre a hátsó futóművét, mindig vagy az eső esett, vagy földrengés volt, vagy szakadt a hó, (na jó, ezek azért nem :D) vagy olyan dolgokat felejtettünk otthon, amik szükségesek lettek volna a befejezéshez. Így valahányszor reményekkel teli indultunk el, a végére sajnos mindig rá kellett jönnöm, hogy Pityu még várat magára...

Az egyik alkalommal viszont már majdnem meglepődtem, amikor a bal oldalt készre szereltük. Természetesen az sem ment zökkenőmentesen, mivel az egyik gyári csapágy úgy ahogy volt, selejtes volt, és a rövid féltengely nem ment bele a csapágyba, mert el volt méretezve. Én akkor még nem éreztem át ennek a súlyát, de Gyuszi felvilágosított, hogy ez a ritka alkalmak egyike... Mindegy, emiatt, illetve a már 4 órakor kezdődő sötétedés miatt csak a bal oldalig jutottunk, de az ezt megelőző szívásokhoz képest már ez is valami. Viszont amikor felkerült próbaként az új gumi, rá kellett jönnünk, hogy beleér a lengőkarba, így pogácsázni kell, illetve hosszabb csavarokra lesz szükség. (Robinak előre is köszi!:) ) Így mivel ezek a kellékek még nincsenek kéznél, akárhogy is készen lenne a kisautó, ugyanúgy járna mint Gyuszi kékje: elől az új, hátul pedig a régi felnik.

A történet múlt hét vasárnap folytatódott, amikor végülis spontán ötletként elindultunk Pityu-szerelésre. :) Az első nap a lomb kapirgálás, és egyéb teendők miatt csak egy pici idő jutott rá, amikor is satuba fogtuk az új, és már nem selejtes csapágyat, felkészítve a másnapi beszerelésre. :) Következő nap hozzá is láttunk a jobb oldal összerakásához, de én akkor nem is gondoltam, hogy még aznap a saját lábán fog állni. Gyuszika a fél napot Pityu alatt töltötte, a lengőkar felszerelése kicsi nehézségeket okozott, de a kettőnk erejével felkerült az is a helyére. Közben én már kicsit izgultam, így gondoltam felrakom az akksit töltőre, ki tudja mi lesz a vége. Szóval az akksi a töltőn, és a jobb oldal is szinte készen volt. Lepucoltam a szinterezett fékdobot a ragacstól, addig felkerültek az új fékpofák is. A fékpofák rugóiból picit flexelni kellett, mert nem akadtak volna a helyükre, de pikk-pakk megvolt az is. Új fékfolyadékot is kapott, megtörtént a légtelenítés is, és a fék olyan jó lett mint azelőtt... Sajnos talán jobb is, de erre majd még visszatérek... Meghúztuk végül a gátlókat is és felkerültek előre az új, hátra a régi kerekek. Számomra ez hihetetlen pillanat volt, mivel kb. 5 hónapja csak a piros bakokon és 2 farönkön láttam állni a kisautómat... Ezen kívül látszólag feltöltődött az akksi is, így ismét hallottam a motor csörgő-zörgő, de gyönyörű hangját! :)

Úgy gondoltuk, hogy Pityu útrakész, így elindultunk vele Pestre. Megálltunk tankolni, amikor Gyuszi közölte velem, hogy szorul a fék bal hátul. Leszedtük a kereket, és úgy tűnt, hogy csak a kézifék nincsen beállítva, és az fékezett be folyamatosan. Kikötöttük, indulás tovább... Ám sajnos semmi nem változott, ugyanúgy szorult tovább, a fékdob tűz forró volt, ronggyal kellett leszedni, tiszta por volt minden, de alatta semmi hibát nem észleltünk. Úgy döntöttünk, hogy vissza kell fordulni, mert így még nem igazán használható. Eléggé elkeseredtem, de beláttam, hogy nincs remény, irány vissza. Inditanám az autót, és az önindító nem húz be. Be akartuk tolni, de ugyebár a fék folyamatosan fogott, így ketten kevesek voltunk... Szerencsére ott volt egy srác, és ismét beindultunk. Út közben észleltem, hogy nem látok. :) A lámpám alig világított, le is kellett állni, de nem találtunk akkor még magyarázatot, így tovább mentünk, és végül  egy eléggé kalandos út után célhoz értünk. Pityu akksija a beparkolás utolsó 10 cm-én megadta magát, szóval kiderült az enyhe világítás oka is. Gyuszi ekkor már igencsak csapkodott... Nekem viszont eszembe jutott, hogy nem véletlenül volt Gümixi akksija az én autómban, az enyém meg egy tök más helyen... Mert rossz...

Na mindegy, egyelőre eddig jutottunk Pityuval, kicsit hosszan sikerült, pedig ez a rövidített változat, az időjárással kapcsolatos szívásokat nem is fejtettem ki annyira... :D:D A folytatás holnap következik, írni viszont nem tudom mikor lesz ismét időm, de majd igyekszem! :) Remélem minden frankón működni fog most már!

Gyuszinak ismét köszi a kisautómon végzett munkálatokért, és türelemért! :)

Teljesen más: Idő közben elkészült életem első dokumentumfilmje, igaz csak negyed órás, de 16 órányi folyamatos vágást és sok stresszt vett igénybe... De megérte, mert szupcsi lett! :)