Eljött az idő, amikor már annyi minden történt Pityuval, hogy én is nekiláttam, és elkezdtem blogot írni róla. :) Így megpróbálom összeszedni utolsó emlékeimet, és összefoglalni, mit is csináltunk vele az utóbbi időben.

Először is hozzátenném, hogy valahányszor elindultunk, hogy összerakjuk végre a hátsó futóművét, mindig vagy az eső esett, vagy földrengés volt, vagy szakadt a hó, (na jó, ezek azért nem :D) vagy olyan dolgokat felejtettünk otthon, amik szükségesek lettek volna a befejezéshez. Így valahányszor reményekkel teli indultunk el, a végére sajnos mindig rá kellett jönnöm, hogy Pityu még várat magára...

Az egyik alkalommal viszont már majdnem meglepődtem, amikor a bal oldalt készre szereltük. Természetesen az sem ment zökkenőmentesen, mivel az egyik gyári csapágy úgy ahogy volt, selejtes volt, és a rövid féltengely nem ment bele a csapágyba, mert el volt méretezve. Én akkor még nem éreztem át ennek a súlyát, de Gyuszi felvilágosított, hogy ez a ritka alkalmak egyike... Mindegy, emiatt, illetve a már 4 órakor kezdődő sötétedés miatt csak a bal oldalig jutottunk, de az ezt megelőző szívásokhoz képest már ez is valami. Viszont amikor felkerült próbaként az új gumi, rá kellett jönnünk, hogy beleér a lengőkarba, így pogácsázni kell, illetve hosszabb csavarokra lesz szükség. (Robinak előre is köszi!:) ) Így mivel ezek a kellékek még nincsenek kéznél, akárhogy is készen lenne a kisautó, ugyanúgy járna mint Gyuszi kékje: elől az új, hátul pedig a régi felnik.

A történet múlt hét vasárnap folytatódott, amikor végülis spontán ötletként elindultunk Pityu-szerelésre. :) Az első nap a lomb kapirgálás, és egyéb teendők miatt csak egy pici idő jutott rá, amikor is satuba fogtuk az új, és már nem selejtes csapágyat, felkészítve a másnapi beszerelésre. :) Következő nap hozzá is láttunk a jobb oldal összerakásához, de én akkor nem is gondoltam, hogy még aznap a saját lábán fog állni. Gyuszika a fél napot Pityu alatt töltötte, a lengőkar felszerelése kicsi nehézségeket okozott, de a kettőnk erejével felkerült az is a helyére. Közben én már kicsit izgultam, így gondoltam felrakom az akksit töltőre, ki tudja mi lesz a vége. Szóval az akksi a töltőn, és a jobb oldal is szinte készen volt. Lepucoltam a szinterezett fékdobot a ragacstól, addig felkerültek az új fékpofák is. A fékpofák rugóiból picit flexelni kellett, mert nem akadtak volna a helyükre, de pikk-pakk megvolt az is. Új fékfolyadékot is kapott, megtörtént a légtelenítés is, és a fék olyan jó lett mint azelőtt... Sajnos talán jobb is, de erre majd még visszatérek... Meghúztuk végül a gátlókat is és felkerültek előre az új, hátra a régi kerekek. Számomra ez hihetetlen pillanat volt, mivel kb. 5 hónapja csak a piros bakokon és 2 farönkön láttam állni a kisautómat... Ezen kívül látszólag feltöltődött az akksi is, így ismét hallottam a motor csörgő-zörgő, de gyönyörű hangját! :)

Úgy gondoltuk, hogy Pityu útrakész, így elindultunk vele Pestre. Megálltunk tankolni, amikor Gyuszi közölte velem, hogy szorul a fék bal hátul. Leszedtük a kereket, és úgy tűnt, hogy csak a kézifék nincsen beállítva, és az fékezett be folyamatosan. Kikötöttük, indulás tovább... Ám sajnos semmi nem változott, ugyanúgy szorult tovább, a fékdob tűz forró volt, ronggyal kellett leszedni, tiszta por volt minden, de alatta semmi hibát nem észleltünk. Úgy döntöttünk, hogy vissza kell fordulni, mert így még nem igazán használható. Eléggé elkeseredtem, de beláttam, hogy nincs remény, irány vissza. Inditanám az autót, és az önindító nem húz be. Be akartuk tolni, de ugyebár a fék folyamatosan fogott, így ketten kevesek voltunk... Szerencsére ott volt egy srác, és ismét beindultunk. Út közben észleltem, hogy nem látok. :) A lámpám alig világított, le is kellett állni, de nem találtunk akkor még magyarázatot, így tovább mentünk, és végül  egy eléggé kalandos út után célhoz értünk. Pityu akksija a beparkolás utolsó 10 cm-én megadta magát, szóval kiderült az enyhe világítás oka is. Gyuszi ekkor már igencsak csapkodott... Nekem viszont eszembe jutott, hogy nem véletlenül volt Gümixi akksija az én autómban, az enyém meg egy tök más helyen... Mert rossz...

Na mindegy, egyelőre eddig jutottunk Pityuval, kicsit hosszan sikerült, pedig ez a rövidített változat, az időjárással kapcsolatos szívásokat nem is fejtettem ki annyira... :D:D A folytatás holnap következik, írni viszont nem tudom mikor lesz ismét időm, de majd igyekszem! :) Remélem minden frankón működni fog most már!

Gyuszinak ismét köszi a kisautómon végzett munkálatokért, és türelemért! :)

Teljesen más: Idő közben elkészült életem első dokumentumfilmje, igaz csak negyed órás, de 16 órányi folyamatos vágást és sok stresszt vett igénybe... De megérte, mert szupcsi lett! :)