Nos, sajnos azóta, hogy elvittük Pityut a lakatoshoz, szintén nem volt túl sok időm írkálni, mivel idő közben lediplomáztam és felköltöztem Budapestre, otthagyva ezzel a barátaimat, és a világ legszebb és legjobb városát: Egert. :(
Mivel pesti életem kezdetét vette, ezért szükségem volt sürgősen egy állásra is, így természetesen nem sikerült egyből a szakmámban elhelyezkedni, így kerültem a duna plázai KFC-hez, ahol már két hónapja csomagolom a csirkés termékekből álló szendvicseket. :) A társaság jó, a munka fárasztó és a hétköznapok egyformák...
Most viszont végre szabadnapom van, és van időm egy kis beszámolót írni arról, mi is történt kisautómmal az elmúlt két hónapban:
Nagyjából 1-2 nappal azután, hogy elvittük Pityut Ferkóhoz, a lakatoshoz, és míg én tanultam az államvizsgámra, Gyuszi elkezdte szétszedni, kiszedni belőle mindazt, amire egy ideig nem lesz szükség. Ezt sikerült olymértékben megcsinálnia, hogy már csak a motor, a váltó, illetve egy-két apróság maradt a kocsiban. Nem sokkal később én is eljutottam a tett helyszínére, rácsodálkozva üres, szinte csupasz kisautómra, majd közös erővel kiszedtük a motort.
Október 1-jén ugyebár megrendezésre került az őszi kispolski találkozó, ami előtt Gyuszival és a kíváncsiságtól megőrülő Pety@-val :) ismét meglátogattuk a plasztikai műtét előtt álló betegemet. Ekkor azonban már igencsak műtét közben láthattuk, hiszen már bekerült a műhelybe - vagy ahogy tetszik, felkerült a műtőasztalra - és az orrplasztika már javában zajlott, hiszen kisautómnak az eleje már a múlt zenéje volt, és valahol a kukában landolt. Ezen kívül odalt is szét volt már vágva, várva az új oldalfalakat. A látványtól természetesen érzékeny lelkem miatt könnybe lábadt a szemem, hiszen kicsi életem szétvágott látványa fogadott, de vigasztaltak, hogy majd milyen jó lesz utána, így próbáltam uralkodni érzéseimen. Ezután gyorsan kipakoltuk belőle a még megmaradt cuccokat, szélvédőket, díszléceket, szőnyeget, üléseket, és még egy jó pár apróságot, melyeket szerencsére az albérletem álmennyezete miatt igen jól el tudtam rejteni a lakásban. :) Természetesen külön köszönet Gyusziéknak a Ferenc körúti tárolási lehetőségért is, és Pety@-nak is a pakolásért.
Nos, ez volt az utolsó alkalom, hogy személyesen láthattam kisautómat, hiszen általában hétköznap én melózok, hétvégén pedig a lakatos nem, így nem tudok menni látogatóba... :(:(:( Ennek ellenére - és örök hálám érte - Gyuszi rendszeresen ki jár Ferkóhoz, és jó cserkész módjára "ahol tud segít" kisautóm helyreállításában. Így én csak fényképek alapján tudok tájékozódni Pityu állapotát illetően. Így tudtam meg azt is, hogy előbb a baloldali oldalfal került fel rá, majd a napokban már a jobboldalit is magáénak tudhatja Istvánom. A képek alapján Ferkó nagyon szép munkát végez, és a legfurcsább az, hogy az új oldalfalak miatt nincsenek lyukak a küszöbön. :) Rendes tényleg furcsa látvány volt! :) Ezen kívül természetesen több munkálat is zajlott kisautómon, a padlólemez is be lett foltozva, illetve Gyuszi is vágdosott valamit, melynek darabját meg is tarottam, de ezt szerintem majd az ő blogjában lehet részletesebben olvasni. :) (polski.blog.hu).
Amit még úgy gondolok, hogy nagy változás lesz a jövőre nézve, az az, hogy felismerve azt, sajnos Pityunak nem áll jól a mostani felnije, ezért hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, szert teszek egy macis felnire, legalább viszonylag egyedi lesz, és illik is a kocsimhoz. :) A sors döntése pedig pont az volt, hogy feltettek egy hirdetést a fiat126.hu oldalára, miszerint macis felni eladó. Természetesen anyagilag pont nem álltam készen annak megvételére, de szerencsémre akkor tájt ünnepeltük Gyuszival két éves évfordulónkat, és mivel tudta mit is szeretnék, hát meg kaptam!!! :) Igaz, nem a legszebb állapotúak, és az egyik macinak hiányzik a pocija, de tavasszal nekilátunk a felnik felújításának is, (KG-nak előre is köszi az üvegszálas pociért! :):) ) és szerintem tök szépek lesznek, Nankang gumikkal pedig főleg! :)
Röviden, vagy nem röviden, de ennyi, amit most így hirtelen le tudtam írni. Egyelőre viszont csak azokat a képeket tudom feltenni, melyeket én készítettem, hiszen a többi Gyuszi gépén van, így azokat csak később mellékelem. Az első jó pár kép azt mutatja, miért is döntöttünk úgy, hogy ideje most már szakember segítségét kérni...
Lényeg a lényeg, már nagyon várom, hogy Pityu készen legyen, hiszen eszméletlenül hiányzik! Remélem mihamarabb látom majd!
